top of page

Belső tükrök…

Kiszámíthatalanul vetülnek vissza

Magunkba tekinteni egy alakváltó jelenség…
leginkább attól függ hogy mire utalsz mint Önmagad.
Még akkor is amikor ez a vizsgálódás szokássá válik,
és úgy működik mint egy app a telefonodon, a végeredmény mégis váratlan!

 

Mióta az eszemet tudom rajzoltam… nem feltétlenül azt amit láttam, hanem ahogy éreztem. És függetlenül attól, hogy mit láttam, a rajzot mindig átvették az Érzések: Facsarva, nyújtva, eltúlozva, kiemelve, kihagyva és elhagyva, elpárologva…

FB_IMG_1648816459928_edited.jpg

Vizuális monológ

Tini korom elején feladatként kaptam, hogy önarcképet rajzoljak, aztán az volt a kritika, hogy túl szép. …mit tesz egy lelkiismeretes fiatal, akinek egyetlen álma, hogy művész legyen? Csúnyának kezdi látni magát! Addig nem is igazán került felszínre, míg be nem fejeztem az egyetemet és Londonba költöztem. Belső önarcképeket kezdtem rajzolni, hogy megemésszem a gyökértelenség velejáróit. Azon kevesek, akikben megbíztam annyira, hogy megmutassam nekik, mindig megdöbbentek, hogy milyen csúnyának/öregnek/boldogtalannak ábrázoltam magam.

Valószínűleg ennek semmi köze ahhoz a középiskolai rajztanárhoz… az a történet csak megerősített valami sokkal mélyebb tudatalatti nézőpontot ebben a testben való létezésről.


A Leela Terápia ezt is transzformálta…

Ki-vagyok-én Merülés

Ahhoz, hogy rálássunk önmagunkra, fel kell ismernünk, hogy min keresztül tekintünk:
Egy mikroszkópon? - felnagyítva a hegeket kanyonokká?
Egy teleszkópon? - lekicsinyítve mindazt amik vagyunk egy jelentéktelen ponttá?

Torzít, maszatol, filter van rajta?

 

Tartással és hajlandósággal szembe tudunk szállni bármivel ami az arcunk mögött lakozik… és a lencse amin keresztül nézünk is tisztábbá válik, a kép pedig élesebbé.

Ami szükséges: igazat mondani. Befelé. Könyörtelenül, de nem kegyetlenül.
Csobbanás egy ismerős ismeretlenbe: gondolatok, érzelmek és fizikai érzetek gyönyörű, élénk világába… nekem többnyire ebben a sorrendben… vagy nem. :)


És vannak rá remek kis eszkozok, hogy kifejezésre juttassák ezeket a pillanatnyi valóságokat: a belső önarcképeim..

Mint annyi minden, ez is hullámokban jön-megy…
Itt alább megosztok néhányat.
Iratkozz fel, csekkold le, hogy halad a Te belsőmonológod?
Milyen hozzá a lencse, amin át nézel? Milyen a narrátor? 

 



 

KlaraDive.jpg
bottom of page