ahogy vagy
Észrevenni amin átsiklik a figyelem…
Járda-Verzum
Két virágszirommal kezdődött…
A színeik kacagó derűvel ragyogtak fel a járda szürke állandóságából.
Élettel teliséget rikoltottak a bágyadt meleg nyári napon, amikor felfedeztem őket...
Nem sejtettem, hogy egy új Univerzumba lépek, ami elképzelhetetlen felismerésekhez vezet az elkövetkezendő évtizedben és túl...
A járda megtart…
A járda a kényelmünket szolgálja: viszonylag stabil, tán még változatlan is…
Tehát megtart mindent, amit a Föld bekebelezne:
Fizikai tárgyakat, az időjárás mintázatait és az általuk zajló kémiai reackiókat.
Mindnyájan részei vagyunk a járda verzumnak:
A rezgések, részecskék, molekulák, növények, állatok és emberek. Megtartja a történeteinket, mégis átsiklunk rajta, figyelmen kívül hagyjuk.
Viszont részt veszünk benne: elhagyunk tárgyakat, hátrahagyunk nyomokat, kémiai reakciókat a mozdulataink nyomán.
Káprázatos…
Történések csendes tánca:
Örökké-változó néma kompozíció por, szél, esővíz, árnyak minden méretben és formában, sziporkázó fényvisszaverődések és viszonyulások, kemény vagy puha léptek, észrevétlenül elhagyott tárgyak… észrevétlenül hagyott lenyomatok..
Mindent befogadva a fizikai és kémiai összetételével. Fenntartva, egybeolvadva az időjárással, a természettel, de az idő fogától nem megkímélve: feltöredezik, eltűnik, összeolvad azzal, ami az alatta lévő talajban lakozik: növekvő gyökerek, beborító zuzmó, friss vagy hervadt virágszirmok, levelek, elvesztett ékszer vagy műanyag játék…
Mind jöhet, megtarva — ahogy vannak.
A legnagyobb kincset adta a legmélyebb sotétségben: Nem kellett művésznek lennem többé! Lehettem üres, észrevéve az észrevétlen, mulandó szépséget ami oly drága számomra…
Nem kellett művészetet csinálnom többé! Csupán tolmácsolni ezeket a rejtelmes csodákat, amelyek nyíltan hevernek az orrunk előtt
A művészet szabadon felemelkedhet bármely pillanatban, bármilyen formát öltve… észrevenni, alkotni, mind egy túlcsordulás, szabad az ‘én’ korlátaitól. Nincs egy különleges művész jelen, Művészet van jelen. “Mindossze embernek kell lenni hozzá” ~ Papaji
